A környék legjellegzetesebb fája. Magas termetű, sima elefántszürke kérgű fa. Vesszőin a hosszan kihegyezett, szúrós, rozsdabarna pikkelyekkel fedett rügyei ülnek. Lomblevelei ép szélűek tojásdadok, színén fényesek, világoszöld színűek.

Régebben nagy jelentőségű volt a különböző makktermések gyűjtögetése. Főleg állati takarmánynak szedték, de ínséges időben némelyik kenyérpótlónak számított. A bükk makkjából olaj sajtolható, ezt főzésre, világításra használták. Az emberi fogyasztásra kerülő bükkmag héját leszedték, kemencében megszárították, hogy csípős ízét elveszítse, majd kézimalmon megőrölték. Tésztájából parazsas hamuban pogácsát sütöttek. Héját leszedve, tűzhelyen megpörkölve kávépótló alapanyagául is szolgált.

Európa nagy részén évszázadokon át ismert ínségeledel volt a fakéreg. A tölgy, a bükk, a fenyő kérgét megőrölve lisztpótlónak használták. Sokszor még fűszerport is kevertek hozzá.

Metálszürke kérge és szinte neonszerű zöld leveleinek nézegetése, tapintása igen jót tesz testnek és léleknek egyaránt.